Somogy vármegye, Somogyország, 11. sz.-1949. dec. 31.: közigazgatási terület a Magyar Királyság/Köztársaság délnyugati határvidékén. - É-on Veszprém és Zala vm. (melytől a Balaton választotta el), K-en Tolna és Baranya vm., D-en a Dráva folyó, mely →Szlavóniától (1919-ig Belovár-Kőrös és Verőce vm-től) válaszotta el), Ny-on Zala vm. határolta. - A korábban germánok és avarok által gyéren lakott vidéken a 9/10. sz. fordulóján telepedtek le őseink, amint a teljes harci díszben, lovukkal eltemetett s föltárt harcosok (Balatonszemes, Fonyód) bizonyítják. A 9. sz. m. honfoglalók a Bogát és a Bő nemzetség lehettek. A 10. sz. közepére az Árpádok nemzetségéből Fajsz és Koppány birtokolta. A ker. Géza nagyfejed. (ur. 972-97) halála után fia, (Szt) István (ur. 997-1038) uralmát - a ker. elsőszülöttségi jogot - el nem ismerve a nemzetségéhez tartozó Koppány, az ősi jog szerint, magának követelte a fejedséget. Seregét 997: István Veszprémnél legyőzte, Koppányt fölnégyeltette. Az Árpád-korban D-en a Száváig terjedő Somogy évszázadokig a mártonhegyi (pannonhalmi) bencés főapátságnak fizette a tizedet. A vm-rendszer kialakításakor a vidék kir. birtok, a vm. székhelye s a veszprémi ppség somogyi főespségének közp-ja Somogyvár. A közlekedési utak, gázlók, vámhelyek védelmére már a 10-11. sz: megépítették a földvárak hálózatát. A 13. sz. okl-ei több mint 30 vár birtokának nevét említették, melyek nemzetségi közp-ok is voltak. A bencéseknek Ottó ispán 1061: a →zselicszentjakabi bencés apátságot, I. (Szt) László kir. 1091: →somogyvári bencés apátságot alapította. A 11. sz: betelepült →johanniták 1193: III. Béla kir-tól 19 környékbeli helységet kaptak, melyeket 1217-től csurgói rházukból irányítottak. - ~ben az egyh. birtok meghatározó, 1229: a →székesfehérvári társaskáptalannak 72 faluja volt, Kilititől, Mernyéig és Osztopánig. A →veszprémi székeskáptalan I. (Szt) László idejéből e tájon 20, később 12 falut, a fehérvári János-lovagok a 13. sz-tól ~ ÉK-i sarkában 14 helységben birtokoltak; Csurgó vár, város és vidéke 20-23 falujának földesura a →vránai perjelség. 1241. IV. 11: a muhi csatavesztés után IV. Béla (ur. 1235-70) Segesden keresztül menekült Zágrábba. A tatárok (mongolok) 1241/42 telén ~n is átvonulva elpusztították a falvakat, kivonulásuk után IV. Béla többször hosszasan időzött udvartartásával Segesden; amit a dúlást követően újjáépítettek. A 14. sz: Karád környékén a leveldi (lövöldi) karthauziak kaptak birtokot 15, Keresztúrnál, ~ közepén s a Tolna vm. határnál a veszprémi pp. 8 (1536: az adólajstrom szerint több) helységben; Igal városban és vidékén 15 faluban a 13. sz. óta a nyulak-szigeti apácák birtokoltak. A baranyai határon a pécsi ppség és kápt. részbirtokos, a pannonhalmi apátság ~ közepe táján, időnként 24 faluban (pusztán) nagyobb birtokos; 1376: a zselicszentjakabi bencések 53 falu földesurai. - A Zselicségben a szerdahelyi pálosok 4-8 falu részbirtokosai. A somogyvári és tihanyi apátság 7-19 helységben és pusztán, a vetahidai és a toldi pálosok a 15. sz. 2. felében Pata város és Told táján 7-9 helységben örököltek a Marczaliak után. A szakácsi és a szentpéteri pálosok 7-7 falurészt birtokoltak; Böhönye vidékén a zágrábi ppség, a zalai határon a murakeresztúri apátság Komár város körül a budai kápt. birtokos. A Balaton D-i csúcsánál a türjei prem. prépság, ~ közepe táján a bői prépság, a titeli kápt. és az óbudai apácák, a Tolna vm-vel határos részeken a rátoldi prépság, a dömösi prépság, ÉK-i csücskében az esztergomi kápt., az esztergomi keresztes-vitézek, az esztergom-szigeti apácák, a fehérvári Szt László-oltár és a veszprémvölgyi apácák, ~ szerte a vérteskeresztúri apátság, a felhévízi prépság és néhány somogyi pléb. bírt apróbb birtokrészekkel. - I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) korában ~ben 16 vár, 25 város és 939 falu létezett. 1490. V: a budai kir-választó ogy-en a somogyi főurak, Újlaki Lőrinc, Kanizsay György, Beriszló Péter és a johanniták perjele Korvin Jánost (1473-1504) támogatta, ami ~ben trónharcokat eredményezett. II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490-1516) kir-nak ~ 1494: 11.012 Ft, 1495: 11.085 Ft adót fizetett, a vm-k közül ~ 1498: elsőként kapott címer- és pecséthasználati jogot. - 1532: a Bécs ellen vonuló tör. fősereg a Dráva balpartján vonult Kanizsáig, onnan Kőszegig. A tör-ök 1543-52: szállták meg a Balaton DK-i vidékét, azután Endréden, Karádon, Koppányban és Szemesen várakat építettek. A túlparti m. várak vitézei többször rajtaütöttek Endréd, Kereki tör. őrségén. 1543-44: a dunántúli várharcok után a m. végvárak vonala: Fonyód, Somogyvár, Marcali, Szenyér, Korotna, Kaposújvár, Csurgó, Berzence, Babócsa és Szigetvár, ezek védelmébe húzódott Baranya s részben Tolna vm. nemessége. A hódoltságba benyúló erős Szigetvár veszélyeztette az Isztambul-Eszék-Buda hadiutat. A tör. 1555. IX. 4-17: megvívta a 80-120 vitéz védte Babócsa, Korotna és Kaposújvár várát (utóbbit kb. 10.000 ember és kb. 50 ágyú ostromolta). 1556. VI. 13: a körülzárt Szigetvár fölmentésére Nádasdy Tamás nádor és Zrínyi Miklós horvát bán ellentámadásában VII. 15: visszavívták Babócsa, VIII. 24: Korotna és Kapos várát. Utóbbit 1556/57 telén a tör. elfoglalta és nahié székhelyévé tette 200-300 fős helyőrséggel. 1555: Tujgon, 1556: Ali pasa sikertelen ostroma után, (az ostrom idején IX. 6: meghalt) I. (Nagy) Szulejmán szultán (ur. 1520-66) hada 1566. IX. 8: Szigetvárt, →Zrínyi Miklós hősi halála után bevette, tör. végváraként újjáépítette. X. elején Babócsa, Geszt, Vízvár, Csákány és Csurgó is a töröké. ~ Ny-i sávja maradt a M. Kirságé, ezért 1596: az ogy., közigazg. önállóságát megszüntetve, Zala vm-hez csatolta. A tör-ök 1571: a meghódított ~t a szigetvári és a koppányi szandzsákra osztotta. A tör. és a m. végváriak rendszeres hadakozásai, sarcolásai közben a lakosság kétfelé adózott. 1599 és 1664: a kir. csapatok sikertelenül próbálkoztak Kaposvár visszavételével, melyet 1664: 600 tör. katona védett, akik Zala vm. m. végvárait támadták. →Zrínyi Miklós (Somogy és Zala vm. főispánja) téli hadjáratában I. 29: elfoglalta Pécs városát (várát nem), II. 2: fölégette az eszéki hidat. A hódoltság s a végvári harcok alatt a falvak többsége elnéptelenedett, kb. 70 %-a elpusztult. 1671: ~ben 106,3 portát írtak össze; a kipusztított magyarság helyére délszlávok települtek. A visszafoglaló háborúban a cs. csapatok 3 napos ágyúzás után 1688. XI. 12: bevették Kaposvárt. - A hódoltságot 225 ~i település élte túl. A reformáció terjedése miatt a kat. egyháznak csak nyomai maradtak. Jakusics György veszprémi pp. 1642: kezdeményezte az andocsi jezsuita missz. megindítását, a r. 1686-ig tevékenykedett 56 ~i faluban. I. (Habsburg) Lipót kir. 1701. IV. 19-i rendelete megtiltotta a prot. vallásgyakorlatot a visszafoglalt ter-eken, Andocsra a veszprémi pp. 1716: ferenceseket telepített, akik Nagyatádon, Szigetváron, Felsősegesden és Marcaliban is megtelepedtek. A →neoaquistica comissio miatt a kisnemesek ritkán juthattak korábbi birtokaikhoz, mert nehezebben tudták igazolni ősi birtokjogukat, ill. megfizetni a fegyverváltságdíjat. A mo-i várak tucatjaival együtt cs. parancsra 1702: lerombolták a kaposvári várat is. A →spanyol örökösödési háború miatt megnövelt adók, a veszprémi pp. tizede elől az erdőkbe és lápokba szökött jobbágyok, az üldözött prot-ok örömmel fogadták 1704: a kurucokat. A nemesség megoszlott, Sankó Miklós ellenében a labancok Szegedy Pált, az egyesített Zala és ~ alispánját követték. 1705 tavaszán a Habsburgok ~re szabadították a rácokat, gr. Heister tábornagy Kilitinél megszalasztotta Károlyi Sándor (1669-1743) csapatát. 1706. II. 14: Bottyán János (1645 k.-1709) utóvédje a leégett Igal mellett csatát vesztett, de Béri Balogh Ádám (1665 k.-1711) csapatai még egy évig tartották magukat ~ben. Kaposvár 1705: a rácok dúlásakor, 1708: Vak Bottyán visszavonulásakor ismét leégett, ~ből a kurucokat 1709: szorították ki. Az erdőkbe, mocsarakba menekült, rablásra kényszerült bujdosókat 1713: Anersperg gr. 4 dragonyos és 2 gyalogos századdal tudta szétszórni. 1701-02, 1709: és 1739: pestisjárvány, 1830-31: a kolera pusztított. - 1715: visszaállították a kirabolt, elnéptelenedett ~ önállóságát, ekkor 7 pallosjoggal bíró nagybirtokosa volt; Kaposvárt népisk-t nyitottak. A tör. és a kuruc háborúk befejeztével ~ népessége 65-80.000 fő lehetett. Néhány évi adómentességgel és szabadköltözködési joggal 1720-40: m-ok, délszlávok (bosnyákok, horvátok, sokácok, vendek) majd ném-ek (kb. 15.000 fő) települtek be, így 1720-80: a lakosság 163.500-ra emelkedett. A 'pannonhalmi tizedet' 1726: ismét kivetették ~re, ekkor 74 uradalmat és kisebb birtokot számláltak. A dézsmán kívüli katonatartás, robot és a hosszúfuvar ellen tört ki 1745: a csurgói, 1766: a kaposvári zendülés, melyek lecsillapítására XII. 29: a D-Dunántúlon egységes urbáriumot vezettek be, amit 1767. I: országossá tettek. - 1754-: csak okl-es orvos működhetett ~ben, ekkor 13 seborvost írtak össze, Andocson, Kaposvárt és Segesden patika is létezett. 1767-re alakult ki a falvak végleges szerkezete. - II. József (ur. 1780-90) népszámlásakor, 1784: ~ 360 településéből a 8 mezőváros (a legnépesebbet, Szigetvárt 2659 fő, az 1750-: vm. székhely Kaposvárt 2166 fő lakta), 303 falu, 49 puszta 24.028 házának 31.193 családjában 162.871 fő (ebből 225 pap, 2108 nemes [~ ffiainak 2,5%-a], 41 hivatalnok, 1069 polgár) élt. - II. Lipót (ur. 1790-92) visszaállította a magyar vm. szervezetet, ~ 18 pontos sérelmi fölirata hatására a ném. helyett ismét a lat. lett a közigazg. hivatalos nyelve. 1792: Festetich György gr. gimn-ot alapított Csurgón, Esterházy Miklós hg. adományából 1806. XI. 1: Kaposvárt nyitottak kisgimn-ot. - Winkler Mihály gödrei plnos 1797: ispotályt alapított, Csorba József vm. főorvos 1842-46: fölépíttette a vm. kórházat. A kontinentális zárlat s a háborúk a mezőgazd. termékek árait kedvezővé tették, az uradalmak 1807-: a Balaton, a Kapos, a Rinya, a Sió, a Koppány és a Dráva környéki mocsarak lecsapolához és 1820-: a Kapos szabályozásához kezdtek, 6500 hold földet tettek művelhetővé. Az 1830-as években a Drávát, az 1840-es években a Balatont szabályozták, korszerűsítették az úthálózatot. 1828: ~ 28 mezővárosát, 288 faluját és 322 pusztáját 191.456 fő lakta. Szigetváron 1838: évi 25-30 q répát földolgozó cukorgyárat, a somogyszili Hunyady-uradalomban szivargyárat, Szigetváron és Sellyén indigóval festő műhelyeket, a Zselicségben 2 üveghutát, Kaposvárt az 1830-as években rabokat foglalkoztató posztógyárat alapítottak, jövedelmező lett a gyapjúkeresk. - 1840: Mesztegnyőn a növekvő robotterhek és önkényeskedés miatti zendülést 120 katona és pandúr 13 halott, 20 sebesült árán verte le. Az 1830-as évek konjunktúrájában Kaposvárt, Szigetvárt, Lengyeltótiban, Ádándon, Somogyszilban népes zsidó közösségek alakultak. 1846: ~ 13 mezővárosában és 293 falujában 238.140 fő élt. - Céhei említve: (az egész ~re jogosítva) 1692, 1737, 1768, 1813, 1824, 1872: molnár; 1726, 1778: mészáros; Andocs 1763, 1835: vegyes; (Nagy)Atád 1777, 1865: vegyes, 1867: csizmadia; (Nagy)Bajom 1867: csizmadia; Balatonszentgyörgy 1749: halász; Böhönye 1852, 1862: kőműves; Csurgó 1810: tímár, 1810: varga, 1836: takács; 1855: bognár, kovács; (Város)Hídvég 1714, 1829: takács, 1714, 1854: szabó, szűcs. 1750: kádár; Igal 1712: szabó, 1716, 1770: csizmadia, 1723: takács, 1726 és 1819: mészáros, 1853: vegyes; Kaposvár 1698, 1797: szabó, 1699, 1820: csizmadia, 1715: kovács, puskaműves, szíjgyártó, szűcs, 1727: gombkötő, 1748: varga, 1779, 1845: mészáros, 1793, 1826: és 1846: bognár, esztergályos, kádár, 1819: csapó; 1825: kötélverő; Karád 1748: szabó, 1748, 1833. takács; Keszhely 1823: kovács, 1830: takács; (Balaton)Kiliti 1841: takács; Köröshegy 1719: kádár; (Német)Lad 1848: vegyes; Marcali 1822: kőműves, 1822: szabó, 1822: varga, 1835: vegyes, 1840: takács, 1865: szabó, 1868: szabó, varga (cipész); Mesztegnyő 1858: kovács; Miháldi 1833: fazekas, Ságvár 1768: takács; Sellye 1844: vegyes; Szakácsi 1855: takács; Szentmihályfai uradalom 1847: vegyes; Szomajom 1847: vegyes, Szigetvár 1597, 1751: varga, 1685, 1700, 1776, 1828: szabó, 1701, 1869: csizmadia, 1777, 1818: szíjgyártó, 1828: vegyes; 1840: fésűs, harsnyakötő, varga; 1851: asztalos, ács, kőműves, lakatos; (Lengyel)Tóti 1824, 1854: vegyes; Toponár 1840: vegyes; (Nemes)Vid 1837: takács. - 1848: ~ben 10.332 jobbágy és 12.853 zsellér úrbéres háztartást írtak össze (lakosságának 90%-a nem nemes jogállású), a jobbágyfölszabadítás 5559 - 30,5 holdas - jobbágytelket (a művelhető ter-ek 13%-a) érintett. A nagybajomi, csokonyai, komlósdi, hedrehelyi föld-, legelő- és erdőfoglalások miatt Szemere Bertalan (1812-69) belügymin. a D-Dunántúlra Csány Lászlót (1790-1849) nevezte ki teljhatalmú biztosnak. Gyékényestől Sellyéig kb. 7000 nemzetőr vigyázta kétheti váltással a somogyi Dráva-vonalat. A Pest felé rabolva-gyújtogatva vonuló Jellasics császári csapatai IX. 22: értek Kaposvárra. A ~i népfölkelők csapata IX. 23: Zamárdi környékén a horvát utóvédet, Mesterházy ügyvéd csapata IX. 24: a szőcsényi erdőben az utánpótlásuk szekérkaravánját támadta, a marcali piactérre érkezett 24 horvát katonát Stephaits Gáspár gombai birtokos fegyverezte le. IX. 30: Lengyeltóti közelében 600 horvát katonától (akik 116 halottat, 230 foglyot is vesztettek) 200-nál több, utánpótlással teli szekeret zsákmányoltak a népfölkelők. Noszlopy Gáspár és Antal 1849. I. 23-: egy hét alatt 15 ezer fős sereget toborzott Czindery László főispán cs. biztos ellenében, V: fölszabadították Kaposvárt, majd ~t; a cs. túlerő elől VIII: Komárom irányába vonultak vissza. - A szabharc leveretése után ~ 1849. IX-1861. IV: Kaposvár törv-széki székhellyel a →Soproni helytartósági kerület része lett Tallián János megyefőnöksége alatt, aki ~t 7 járásra osztotta. 241.720 fős lakossága 312 településen élt. A rémuralom forradalmárok elleni hajszájában Noszlopy Gáspárt 1852. IX. 16: elfogták, 2 társával együtt 1853. III. 3: kivégezték. 1855: megszervezték ~ 13 csendőrőrsét, 1860: mégis a betyárok szaporodását jelentették. Az →Októberi Diploma után, 1860. XII: a vm. közgyűlés valamennyi 1848: megválasztott bizottmányi tagját újraválasztotta; Schmerling bukása után is ~ főispánja Jankovich László, alispánja Csépán Antal. A ~i uradalmak nagysága (17%-a hitbizomány, az országos arány 4%) paraszti földhiányt, a falvakban egykézést és kivándorlást okozott (az 1860-as évektől Szlavóniába, az 1880-as évektől Amerikába). 1904-14: ~ből kivándorolt 13.685 fő. Az 1860-as évektől épített 7 vasútvonal az állati és a növényi termékeket földolgozó gyáripart teremtett, főként a cukor- és malomipar fejlődött, de a kisipar is megőrizte túlsúlyát. Kaposvár 1873. I. 23: rendezett tanácsú város lett. 1883: népmozgalmak zajlottak a zsidó bérlők és kereskedők ellen, amit a hatóság Szigetváron fegyverhasználattal megfékezett. - 1908: törzskönyvezték ~ településneveit; I. 12: Nagyatádi Szabó István vezetésével megalakult a Somogy M. Kisgazdák Egyesülete. Az I. vh-ban kb. 9000 ~i katona halt meg, az 1918. XI. 4: megalakított ~i Nemz. Tanács a harcterekről hazatért, az antantbarátok propagandájától félrevezetett, lefegyverzett katonák fosztogatásait (pl. XII. 11-12: éjjelén a kaposvári üzletek teljes kifosztását) éppúgy képtelen volt megakadályozni, mint 1918. XI. 14-1921. VIII. 20: D-Somogy (Barcs, Szigetvár) szerb megszállását és rendszeres megsarcolását. A Kaposvári Munkástanács 1919. III. 3: létrehozta Mo. első mezőgazd. szövetkezetét, III. 10: Latinca Sándor, Tóth Lajos és Peinhoffer Lajos megalakította a ~i direktóriumot, III. 21: a komm. államcsíny után egy század 'tengerész' terrorizálta a meg nem szállt Somogyot. VIII-: a Prónay-különítmény, majd 4 tiszti század 'fehérterrorja' (45? v. 450? kivégzéssel) fölszámolta a vörösterrort, melynek hívei a megszállt ter-re menekültek, s részt vettek e szerbek megszállta rész 1921. VIII-i Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság nevű sikertelen elszakítási kísérletében. - ~ben a megélhetés fő forrása a mezőgazd. maradt, az 1913: alapított nagyatádi cérnagyár az antant gazd. bojkottja miatt az I. vh. után országos jelentőségű nagyüzemmé fejlődött. 1936: a kb. 400 ~i üzem zöme malom-, tégla- és cementgyár volt. 1939. IX-: kb. 4000-4500 lengyel és fr. menekültet helyeztek el ~ben, a katonakorú lengy. férfiakat tízezrével szöktették át fr. útlevéllel a Dráván. 1941 elejétől a II. →bécsi döntés után D-Erdélyből (pl. Barcsra 380 fő), 1943-44: Horváto-ból és Szerbiából (Barcsra 35-40 család, kb. 110 fő), 1944. VIII-: Erdélyből és Délvidékről m-ok menekültek ~be. 1942 elején érkeztek Mo-ra no-i táborokból szökött fr-k, akiket X-től Balatonbogláron helyeztek el. - A könnyűhadoszt. 10. tábori tüzérezrede, a 6. és a 36. honvéd gyalogezred harcolt a K-i fronton. 1941. VI. 26-1944. XII. 31: kb. 5900 somogyi katona halt hősi halált. 1943. VIII-: délszláv komm. partizánok behatolásai és a válaszcsapások sújtották a lakosságot. X. 24: Böhönye környékén amerikaiak bombáztak, 1944. I-: angolok, IV-: a szövetséges légierők bombázták ~ minden 5. települését, főként Magyaregrest, Kaposvárt, Nagyatádot, Marcalit, Balatonlellét. Az 1942. IX-1944. X: ledobott 700-1000 bomba ~ 31 polgárát ölte meg. - 1944. IX-: az „önkéntes kiürítés” során 16.892 fő távozott, a nyilas hatóságok 6305 közigazg. tisztviselőt, a leventék százait kényszerítették No-ba, ezek egy része menet közben eltűnt. 1945. VI-ig 3422 fő nem tért vissza (egy részüket a megszállók →malenkij robotra a SZU-ba hurcolták). 1944. XII. 1: a 3. Ukrán Front, a jug. és bolgár csapatok elérték ~t, megszállták XII. 2: Kaposvárt, Tabot, XII. 4: Balatonboglárt, -földvárt, -lellét, Fonyódot, Lengyeltótit, XII. 6: Barcsot. XII. 9: a front megmerevedett a Margit-vonal (Balatonkeresztúr, Balatonújlak, Kéthely, Marcali, Nagybajom, Kutas, Nagykorpád, Lábod, Babócsa) mentén. A németek Dráva melletti és Nagybajomból indított 1945. III-i támadása III. 23: elakadt. A szovjetek elfoglalták II. 8: Siófokot, III. 29: Marcalit, Nagyatádot, III. 31: Csurgót, IV. 1: egész ~t, melynek kb. 60 községe közel 100 napig hadszíntér volt. A harcok során lakosságából megöltek 4498, a frontvonalban 1805 főt. A ~i hadszíntéren a nagyobb ipari üzemek kb. 60%-a megsemmisült, a mezőgazd. és az állatállomány tartalékait elrabolták a megszállók, akiknek engedélyével 1945. I. 5: megalakult a M. Komm. Párt, I. 7: a Szocdem. Párt, I. 15: a Polg. Demokrata Párt, I. 16: a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, III. 17: a Nemz. Parasztpárt ~i szervezete. A gazd. élet helyreállítását a csak az osztályharcnak kedvező, a világban addig páratlan mértékű pénzrontás késleltette. A 14/1945. ME. sz. rendelet (I. 19.) alapján megalakították ~ és Kaposvár város Nemz. Biz-át. XII. 4: tartották meg ~ tvhat. biz-ának alakuló ülését. - 1945: a földosztáskor ~ 1.163.465 kh földjéből 561.331 kh-at (48,2%) osztottak szét, 42.949 fő, a népesség 11%-a (orsz. átlag: 8,3%) jutott földhöz. Az 1945-1948. I. 14: létezett kaposvári népbíróság 6 főt halálra ítélt (ebből 3-at kivégeztek), 1 főt életfogytiglani, 27 főt 5-15 évi, 26 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 88 főt vagyonelkobzásra ítélt. 1946. I. 1-től megkezdték az államosításokat. 1946-48: a →potsdami értekezlet diktátumaként ~ 151 községéből 4999 svábot kitelepítettek No. amerikai megszállási övezetébe, helyükre a Felvidékről lakosságcsere címén elűzött m-okat és délvidéki ill. erdélyi menekülteket (össz. 3744 főt) költöztettek. Rajk László belügymin. (vsz. a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasítására hozott) BM 194/1947. Eln.b.4. sz. (III. 28.) rendelete után azokat, akik nem tudták igazolni kiutasításukat, kitoloncolták. III. 1: autóbuszjáratot indítottak Kaposvár-Nagyatád-Barcs útvonalon. 1948: a csurgói járás Nagykanizsa környéki községeit Zala vm-hez csatolták. A szövetkezetesítés 1948: a barcsi Vörös Csillag Mezőgazd. Termelőszövetk. megalakításával kezdődött (egykori elnöke, Losonczi Pál 1967-87: a M. Népközt. Elnöki Tanácsának elnöke). - Egyházkormányzata 84 r.k. pléb. a veszprémi, 5 a pécsi r.k., 1 g.k egyh-a a budai g.k. egyhközs-hez, 14 ev. községe a dunántúli, 64 ref. községe a dunántúli, 21 a dunamelléki egyházker-hez tartozott; 11 izr. hitközsége volt. - Ter-e 6673 km2 (Mo. 63 vm-je közül a 9.), népessége 1840: 204.286 fő, népsűrűsége 30,7 fő/ km2; 1869: 287.555 fő (a 63 vm. közül a 14.), 1880: 307.448 fő (a 63 vm. közül a 11.), 1890: 326.835 fő (a 63 vm. közül a 12.), 1900: 344.194 fő (a 63 vm. közül a 16.), 1910: 365.961 fő (a 63 vm. közül a 14.), kivándorolt 9806, visszavándorolt 3037, ~ vesztesége 6769 fő (a 63 vm. közül a 37.), 1920: 368.486 fő, 1930: 385.635 fő (ebből 361.353 m., 14.141 ném., 137 tót, 31 oláh, 6053 horvát, 20 szerb, 4 bunyevác/sokác, 3896 egyéb (cigány); 302.851 r.k., 321 g.k., 56.002 ref., 18.305 ev., 141 g.kel., 7571 izr., 444 egyéb vall. Kivándorolt-visszavándorolt 1930: 6146-813, 1931: 1420-1212, 1932: 799-2215 fő. 1941: 306 településén 391.289 fő, népsűrűsége 53,9 fő/km2 [az 1941. népszámlálás részletes adatait az 1950: átalakított megyehatárokkal 1941-re visszavetítve (!) közölték!]. - 1949. XII. 14: a 4343/1949 MT. sz. rendelettel(!), a tanácsrendszer bevezetésével az addig létezett ~t megcsonkítva →Somogy megye néven átszervezték. 88

Nagy 1828:314. - ~. Bp., 1914. - Edelényi-Szabó 1928:678. (25. sz. térkép) - Járási monográfiák. A. Somogy földje és népe. 1. [Csurgó és környéke] Szerk. Tóth Ferenc. Csurgó, 1928. - ~ és Kaposvár megyei város ismertetője és címtára az 1932. évre. Főszerk. F. Szabó Géza. Bp., 1932. (Vm-k orsz. címtára 3.) - Somogy m. adattára 1937. Szerk. Zsadányi Oszkár. Pécs, 1937. (Kozma Béla, papi: ~ tört.) - ~ kis lex-ja. Összeáll. Sípos György. Kaposvár, 1937. - Nádújfalvy József: Somogymegye szoc. és gazd. helyzetképe. Uo., 1939. - Szeghalmy Gyula: Dunántúli vm-k. + Fóris Anna-Kertész János: ~ községei. Uo., 1939. [M. városok és vm-k monográfiája 23/4.] - M. stat. zsebkv. 1930:26; 1941:46; 1948:274. - Az I. mo-i népszámlálás 1784-87. 1960:146. - Céhkataszter 1975. II: 132. - Balla Mária-Jandrics István-Kiss Zoltán: Kéthely 7 évszázada. Falutört. Szerk. Szita Ferenc. Kéthely, 1990. - Somogy m. műemlékjegyzéke. Módszertani segédanyag. Bev. és összeáll. Lőrincné Szabó Tünde. Kaposvár, 1990. (Isk. és levtár 33.) - Babócsa tört. 1040-1990. Tanulm-ok a közs. tört-éből. Szerk. Magyar Kálmán. Babócsa, 1991. - Marcali tört. Várostört. tanulm-ok. 1. köt. Szerk. Kanyar József, Gál József, Laczkó András. Marcali, 1991. - Bagi Gáborné: Kitelepítés, lakosságcsere Barcson 1944-48 között. Barcs, 1992. (Dráva menti füz-ek 1.) - Bozsoky Pál Gerő: Segesdi krónika. Szeged, 1993. (A Veszprémi Egyhm. múltjából 15.) - Somogy m. a II. vh-ban. Szerk. Szabó Péter, Szili Ferenc. Kaposvár, 1993. - Magyar Kálmán: Somogy m. régészeti múltja a honfoglalás és a kk. évszázadaiban. Uo., 1994, (Isk. és levtár 37-38.) - Avarok és honfoglaló m-ok Somogyban. Marcali tanácskozás 1997. V. 14-15. Szerk. Karancz Gábor. Marcali, (1997) - Mérey Klára, T.: Somogy m. 2 nehéz évszázada (1695-1896). Kaposvár, 1997. (Örökség. Kaposi kiskvtár 13.) - Somogy m. múltjából. Uo., 1999. - Deák Varga Dénes: Somogy m. kápolnái. Uo., 2002.